Bemutatkozás

Fotós pályafutásom az első komolyabb fényképezőgépem megvásárlásával kezdődött, minekután egy horvátországi nyaralás alkalmával nem tudtam megörökíteni egy felejthetetlen pillanatot, amint barátaimmal ellátogattunk az egyik, magasról fátyolosan lezúduló vízeséshez. A meseszép látvány, mely elénk tárult a lenyugvó Nap aranyló fényeitől övezve teljességgel elvarázsolt, máig sem feledem. Az erről készült fotó teljességgel leforrázott, nemhogy nem tükrözte, még csak meg sem közelítette azt a gyönyörűséget, amit láttunk - kudarcként éltem meg. Az elégedetlenség, a bennem munkálkodó dac nem hagyott nyugodni, így indult pályafutásom…

Igen hamar világossá vált számomra, hogy egy jó, teljes értékű fényképezőgép még nem minden, ha a fotózás művészetéről hiányosak az ismereteim. Így magam is elvégeztem három fotós iskolát, hogy hasonló ismeretre tegyek szert, mint ami egy jó kép készítéséhez szükséges.

2007 óta fotózom, hogy megmutathassam a világnak azt a megannyi szépséget, amit az emberek önmagukban, egymáson vagy környezetükben számomra sokszor érthetetlen módon nem fedeznek fel, nem látnak meg valamilyen oknál fogva. A fotózással meg lehet mutatni bárkinek azon oldalát is, amit eddig még nem ismert - ezért érdemes csinálni, mely mindig elégedettséggel és örömmel tölt el!

Főként embereket fotózom, portrékat készítek. Legkedveltebb fotóalanyaim pedig a gyerekek, de nem vetek meg egy szép tájképet, vagy egy jó épületfotót sem. A csöppségeket és a fiatalokat saját környezetükben kapom lencsevégre - ott a legtermészetesebbek, ott érzik legjobban magukat, ott tudnak kiteljesedni és valódi önmagukat adni. Figyelni kell minden rezdülésüket, együtt mozogni, ha kell, akár „csúszni- mászni”, lélekben és hangulatilag összekapcsolódni velük, hogy tökéletes remekművet hozzunk létre. Csak így lehet és érdemes: szívvel- lélekkel!